A szabadságra való jogosultság összege

A Munka Törvénykönyvben meghatározott feltételek szerint a munkavállaló jogosult
a) szabadságra a naptári évre vagy annak arányos részére,
b) szabadságra a ledolgozott napokért,
c) pótszabadságra.

Szabadság naptári évre

Az a munkavállaló, aki ugyanannak a munkáltatónak a folyamatos munkaviszonya alatt legalább 60 napig dolgozik egy naptári évben, jogosult a szabadságra arra a naptári évre, esetleg annak arányos részére, ha a munkaviszony nem tartott megszakítás nélkül az egész naptári évben. Ledolgozott napnak számít az, ha a munkavállaló a műszak nagyobb részét ledolgozza. A különböző napokban ledolgozott műszakok részei nem összegződnek. A szabadság arányos része ugyanannak a megszakítás nélküli  munkaviszonynak minden egyes teljes hónapjára a naptári év szabadságának egy tizenkettede.

Az alapvető szabadság hossza legalább négy hét.

Annak a munkavállalónak a szabadsága , aki az illető naptári évben betölti legalább a 33. életévét, legalább öt hét.

Szabadság a ledolgozott napokért

Azt a munkavállalót, akinek nem keletkezett joga a szabadságra, sem arányos részére, mert nem dolgozott ugyanannál a munkáltatónál a naptári évben legalább 60 napot, szabadság illeti a ledolgozott napokért, a naptári év szabadságának egy tizenkettedére minden ledolgozott 21 napért az illető naptári évben.

Pótszabadság

Az az alkalmazott, aki egész évben a föld alatt dolgozik, ásványtermelést végez, alagutakat vagy tárnákat váj, és az, aki különösen nehéz vagy egészségre ártalmas munkát végez, egy hét pótszabadságra jogosult . Ha az alkalmazott ezen feltételek mellett csak a naptári év egy részében dolgozik, minden így ledolgozott 21 napért a pótszabadság egy tizenkettedére jogosult.